The ground(s) I lay

Most voltunk lent az öcsémmel hógolyózni meg szánkózni. És egyszer csak jött egy kisgyerek és elkezdett rugdosni egy tök jó hóembert. Ot volt az anyja is mellette de nem szólt semmit. Bennem meg egyszerűen felment a pumpa és odakiabáltam hogy azonnal hagyja abba (Meg persze az orrom alá még olyan dolgokat mint fasszszopó kis pöcs XD). És abbahagyta. Csak az a baj hogy a hóember még gy is kicsit megrongálódott. Ilyet sosem csináltam még. Mármint hogy legyen merszem beszólni. És mostanság egyre töbet teszem. És tetszik! Nagyon Már nem érzem annyira kicsinek és eltaposhatónak magam mint régebben. Mondjuk a Kevében vagy a Kiserdőben vagy akár itt az Óbudaiban is. Jó ez most így

Bele is vágok. Mostanság egyre többet gondolkozom a húgomon. Vagyis a leendő húgomon. Teljes nevén Pajor Panna Sárán. Furcsa ezt így leírva látni. Főleg hogy nem is biztos hogy lány lesz. De már nem érdekel. Emlékszem amikor anyám bejelntette azon könyörögtem hogy csak ne lány legyen mert én túl hiú és öbizalomhiányos vagyok hozzá. Igen féltem hogy szebb lesz mint én. Amire lássuk be van esély. És attól is féltem hogy majd ha már 30 x éves leszek ő még csak a tini éveit fogja élni… De úgy érzem ezt az aggályomat már elhagytam. Eléggé nagyon várom már. Emlékszem milyen volt amikor először bementem az öcsémhez a kórházba és nagyon jó érzés volt. Közben bent a többiek azt hiszik hogy még mindig utálom. És olyan érzésem van hogy ezt is várják el tőlem. És én továbbra is úgy teszek mintha tényleg így lenne. Dóra és Judit. Mindketten egykék és szerintem nem is szeretik a gyerekeket. Bár a Dóra egyfolytában arról a japán vagy milyen kiskölyökről beszél de akkor is olyan érzésem van hogy ha most azt mondanák neki hogy testvéred lesz nem örülne neki. Pedig nem. Lesz egy húgom!!!! Igen. Határozottan jó érzés

Nos úgy döntöttem hogy ezt a blogot teljesen kisajátítom magamnak. Hogy miért? Mert szükségem van rá, mert nem vgayok ugyanaz aki eddig voltam és sajnos ez az új formám nem látszik a postjaimon, mert egyrészt én magam sem tudom hogy ki vagyok, és mert már nem érdekel mások véleménye, és hogy megtudják ki is vagyok valójában. És miért pont ide? Mert ez a legbiztonságosabb. Talán egyszer majd megmutatom másnak is. Majd…

Wíííííííííííííí. Most olvasgattam WS-en és rögtön a második írásban felfedeztem ani-t (Azt hiszem. Bár ezt a stílust elég nehéz összetéveszteni szal 99,999999 % hogy ő az). Nah mindegy és most sem csalódtam az írásában. Zseniális. De tényleg. És wííííííííííí. *Pattog mint állat*. Wíííí XD
Tudom ez az egész nem izgat senkit de muszáj voltam leírni. És még mindig wííííí (Nem nem malac..)

Nem igazán tudok miről beszámolni. Napjaim a megszokott tempóban zajlanak. Most Vörös és Feketét olvasok (Meg a Ws challenge-et próbálom olvasgatni és kritizálni. Csak nehogy kicsússzak a határidőből). És ettől a Julien fazontól néha a falramászom. Ez még nem is lenne baj csakhogy ami miatt falramászom tőle az kísértetiesen hasonlít arra amit én szoktam művelni. Tényleg ennyire idegesítő vagyok? És tényleg… Csak az a probléma hogy magam elől nem tudok a falramászni

Megfulladok. Ezt érzem. Nem te tehetsz róla. Köze nincs hozzád. Egyszerűen el lettem baszva. Hiába próbálkozom nekem nem megy. Túlfeszültem. Szorít a torkom, remegnek a kezeim és úgy ver a szívem mintha fel akarna robbanni. Zúzni akarok. Valakit vagy valamit. Rombolni. Mert ha nem tehetem egyszerűen saját magamat fogom. Fizikailag. És azt nem akarom. De muszáj valahogy mert kezdek begolyózni. Jobb híjján mászkálok mint egy mérgezett egér. És könnyezek. Pedig utálom de most nem tudom visszatartani. És nem értem miért most. Volt már rosszabb is. Vagy ugyanilyen rossz. Nem értem…

Annyi mindenről szeretnék írni de nem megy. Mert talán nem akarom. De igenis. Nem akarom már átgondolni. Minek? Annyival jobb lenne egyszerűnek lenni csak szeretni vagy gyűlölni de a kettő együtt nem menne. És a világ tele van ilyen emberekkel. Miért nem születtem oda. Persze hiányozna. Nem azt mondom. Csak néha jó lenne. Mondjuk most. Mondjuk veled kapcsolatban. De nekem sosem megy külön külön. Vágjanak ketté. Vagy százzá. Ezerré… De egyforma darabra ám. Egyik lenne fekete másik fehér és így tovább. Nem. Szürke soha többé. És akkor cserélgethetném. Mint a ruhákat. Ma sárgát akarok. Holnap zöldet… Csak a vöröset tudnám most hanyagolni. Pedig szerintem jól áll(t?). Másoknak nem tetszik. Igaz eléggé szűkös. Régen még szellős volt jó bő olyan kellemes. Túl sokat lett mosva és ment össze és össze és most fojtogat. Le akarom venni. De két kézzel nem megy. Vagy veszek egy újat. Talán ugyanilyet.

Anyámék elmentek. Gödöllőre. Megkérdezték akarok-e menni. És a legmegdöbbentőbb hogy elgondolkoztam rajta. Mindig is imádtam egyedül a lakásban lenni. Mostmár ezt se szeretem. Kurva jó… Ezek után gondoltam felteszem magamnak azt az egyszerű kérdést hogy mit szeretek csinálni? A Válasz: Aludni, enni, aludni, aludni, aludni… Izgalmas. Visszatértem egy csecsemő szintjére. Vagy megrekedtem. Tudomisén. De mindegy. Tojok rá. Aludni akkor is jó. És ki mondja meg hogy mi a gáz és mi nem? Szerintem igenis polyén Harry Potter I majd II majd III-al (A IV és az V sajna az én gépemen nem működik.) játszani vagy 1000X-re. És ponty. Addig se kell gondolkozni.
Jah meg bekaptam valami vírust is. De sztem pszichés. Amint hazajöttem jelentkezett. Hungaritiszem van. Tudom nem volt poénos. Mindegy. Megyek mosogatni. Jeeeee. Még blogolni sincs már kedvem. El vele