The ground(s) I lay

Újjáéledtem. ÉN vagyok az megint.

Álomvilágban élek. Egy kibaszott nagy (rém)álomvilágban. Nagyanyám ma megmondta hogy nem érti hogy lehet valaki ennyire tele gyűlölettel. Nem tudom. Azt hiszem azért mert nem nagyon kaptam jót. Ezzel nem azt mondom hogy rosszat akarnak nekem. Csak azt hiszem nekem nem az a legjobb ahogy cselekszenek. Nem azt érik el amit szeretnének. És ezzel tönkreteszik. Talán. De miért is hárítom másra? Annyira felesleges ez az egész… Azt is mondta hogy azt se érti miért vagyok tele indulatokkal. Azért mert magambafojtom. Nem merem nekik megmutatni magam. Cska magambafojtom és fojtom és fojtom csak mosolygok és tovább fojtom és még tovább és még tovább és nem tudom meddig bírom még. De nem tudom kiadni úgy ahogy mások teszik. Egyszerűen nem megy. Azt hiszem sokszor azért voltak azok a felcsattanásaim a nagy semmi miatt. Mert ki kellett adnom valahogy és veled megtehettem. És most nincs és nem veszekszem csak magamraveszem az álarcomat és mosolygok Rátok.

Hát nem is tudom. Olvasgattam xy (nem akarom nevén nevezni mert hátha olvassa. persze elviekben nem tud a blog létezéséről de ki tudja. paranoia a köbön és ponty) blogját és úgy rádöbbentem hogy miért van az hogy embereknek minden ilyen jól megy? Úgy értem sehol semmi probléma. De abszolút nem. Ugyebár nemrégiben találkoztunk és akkor is. Irigyeltem no. Nem azért ami, hanem hogy ilyen simán megy az élete. Csak azt irigylem. Mindegy is. Egyszer régen mondták nekem hogy csak az egyszerű emberek boldogok. Tehát minden boldog ember egyszerű (Ugyebár ha vesszük a matek tételeket). És egyre inkább rájövök hogy ez így van. Persze mindenkinél megvan hogy egész okésan érzi magát de akinek van némi esze és nem egyrétegű hanem sok-sok az érzi hgy nem stimmel. Ha minden stimmel akkor az a probléma hogy minden stimmel. Valami mindig van. Na jó majdnem mindig. Olykor nekik is jár egy kis happy pár nap hét hónap de nem több mert egyszercsak taccs, pukk, bumm, csatt szétbasszák. Vagy baszod. Az lényegtelen. Vagy ez nekem nem jár?

Most így utólag eszembejutott a jóslás amit még Gödöllőn csináltunk. Arra is emlékszem hogy akkor azt mondtam hogy baromság. Így visszagondolva nem is. Két lap jött ki állandóan. A Torony (Kívülről jövő, nem tudatos változás;spirituális válság; baleset; felszabadulás) és a Remete. (Bezárkózás, elcsendesedés, meditáció, bölcsesség, elvonulás, akadályok, meghátrálás) Eléggé poénos. Lehet hogy mégiscsak elkezdek hinni ebben a tarotkártyásdiban. Megyek és veszek egy paklit. Hehh

Anyáááááás. Én ilyen összeesküvés-elméletet még a büdös életbe nem pipáltam. Ez kurvára jó (ld Inga nememlékszemhanyadik fejezet) Amúgy igen tudom. Nagyon jelentős esemény XD

Két választási lehetőség. Egyik se jó. Jó? Szörnyű. Mondhatni kib*szás. Legyen egy harmadik? És ha igen hogyan? Vagy legyek “érett” ahogy anyám mondja? És tényleg az lenne az érettség ha elfogadnám az egyiket? Miért? Mert hogy a szavaival éljek magammal sodrok másokat? Azt hiszi így nem egy vödörben végzem kilapítottan? Azt mondom hogy Carpe Diem! (Vagy mondhatnám azt is hogy La liberté ou la mort… Szívás)

Ez egy faszság. Még mindig sajnálom

“…s ami eddigi életében mindig egy lépéssel a történések előtt pont annyi erőt adott, hogy szinte bármit túléljen, egy ideje mélyen elzárva haldoklik a fiú lelkében.
Feladta.
Elhitte, hogy a fájdalom normális dolog.
És kereste azt…”

“Az iszonyat különös dolgokat művel az ember testével. Nem úgy kínozza, mint az emberi kéz vagy akarat. Lelassítja. Tehetetlenné teszi. Figyelmezteti rá mennyire gyarló a gyönge a sebezhető, átszakítható burkában. Elég egy kés, egy keskeny, éles penge és megtörik, akár egy lédús gyümölcs…”

Balítélet 16. fejezet hurrá hurrá! Legalább valami bearanyozta a tegnapi napomat. Ugyanis anyám üzent hogy holnap (Az tegnap volt tehát ma. Csak a gyengébbek kedvéért) szépen megyünk Gödöllőre meglátogatni a rokonokat. Na mármost nem nehéz kitalálni hogy miért. Vagy tényleg csak én vagyok paranoiás. Ki tudja

Nah hát csak rendes pszichológushoz fogok járni. Jeeeee. Merthogy azt mondják hogy már egy ideje kéne… Köszi köszi. Mostanság volt egy sáska támadásom azaz a sáska -kb 10 centi és baromi ronda- nemes egyszerűséggel beleugrott a pólómba. Meg ma beszólt egy nyannyer mert ráléptem a sarkára. Ahelyett hogy örülne hogy ott leszek a (teme..) esküvőjén. Hallatlan. Pedig én udvarias voltam. Reméljük azóta belehalt abba a halálos sebbe amit a lábacskáján merészeltem ejteni… Oh és insanejournal a tutiii! XD

Utálom a livejournal-t. Utálom utálom. Hogy lehet szegény olvasótól megtagadni a 18-as karikát he?? Most várhatom meg míg a bigyóka visszajelöl barátnak. De én most akarom most most most most most most most most most… (Ha sokáig mondogatom akkor visszajelöl hamarabb?) …most most most most most most.
MOST!

Ez történik ha találok valami jó olvasnivalót. Nincs megállás. És akkor is most

Nah szal ideje megpostolni mi is a szaros helyzet. Hát az úgy kezdődött hogy mint az minden hétköznap megszokott, reggel battyogtam szépen a Rákóczi úton és akkor észrevettem… hogy nincs meg az a rohadt telefon. Ugyebár ilyenkor két eshetőség van: Vagy ellopták (ami a Blahán meg a 4-6-oson nem túl meglepő) vagy pedig otthonhagytam. Az már jó kérdés hogy melyik is a rosszabb eshetőség. Lévén paranoiás egyén vagyok (később kiderül hogy nem is, ez csak egy egészséges reakció a családomra) egész nap azon paráztam hogy el lesz olvasgatva… És lőn igazam lett. Hazaérvén feltűnt hogy van egy új sms-em ami bizony már el van olvasva. És akkor ki is lett adva az utam. Aztán estefele felhívtak hogy na menjek már át beszélgetni. A beszélgetés legérdekesebb mondata az volt amikor apám kijelentette hogy szerez nekem egy hivatásost. A többit nem részletezném szerintem elképzelhető. Tegnap meg anyám felhívta hogy ha elmegy vásárolni addig menjek fel és szedjem össze a cuccaimat. Jajj és majd kihagytam. Nagyanyám meg elvitet egy szexuálpszichológushoz. Remek nemde? XD