ani: Kimondhatatlanul
- Mit keresel bennem?
Nem tudom. Válaszom kicsi, aprócska közhely.
S míg mosolyom szemed fényében téved el,
Eszembe jut, hogy e bíztató, fájdalmas vonás,
Idővel hűlt helyén, majd mély barázdákat ás.
A szám akartad. Nekem a torkod kellett.
A könnyedet kerestem, te átölelted.
Belém mostad, én beszennyeztem.
Te naiv voltál, én kérlelhetetlen.
- Kérsz egy szálat?
Nem. Úgysem tudom eléggé elszívni tőled.
Haragos magányomban, melletted, lassan elviselhetőbbé vedlek.
Hányszor követtelek, halkan, a kapualj alatt.
Te mindig megfordultál, ajkad a ragadós párára tapadt.
- Követsz? Mit akarsz? Meghallgatlak téged.
Ne tedd, inkább fuss, amíg el nem érlek!
Tompa vonatzaj, lágy eső dallam ringat.
S míg a kormos sárban egy vízér talál utat,
Te nézed, figyeled, zavarban, esetlenül,
Míg a kezem elér, s míg a tiéd inkább félve lendül.
- Mit akarsz tőlem? - Fölmelegít a hangod.
Semmit, és mindent. Most életben hagylak.
De csak addig, míg meg nem fejthetem titkod,
Míg keresem, s míg füleddel válaszom nem hallod.
A tested, a lelked belém roskad éppen,
Míg a napra várunk, mely ébredésre készen
Festőt játszik. Vidám kölyköt az ég alatt.
Művészt, ki bohó vásottságában is gátlástalan.
- Vágyod a holnapot?
- Születve sem érhetett el, hogyan vágyhatom?
- Engem kívánsz olyan nagyon?
- Mikor a hold sóhajt, és könnyeiben jár,
Mikor a felhő végre mind hazatalál,
Mikor a kölyök tudja, miért fenyíti az agg.
A válaszom, akkor akard…
________________________________________________________
Ezt muszáj volt belinkelni. Legszívesebben a fanfiction-öket is belinkelném de az kissé hosszú lenne XD. Lnyeg a lényeg: Egyszerűen nem találok az írásai között egyet sem amelyben ne lelném fel az én lelki világomat. Imádom. És köszönet érte