The ground(s) I lay

Az a hülye tűzriadó tehet mindenről. Illetve nem is. Az a cseszett szék. Meg a cseszett szar bal bokám. Panaszkodtam. Még szép hogy panaszkodtam. Elvégre egy ici-pici baleset és tényleg vége a bokámnak. Nem én találtam ki. És nem akarok úgy járni mint a könyvtárosnéni. És ő erre mit reagált?
“-Beverted a csontot. Na ná hogy fáj” Pfff… Természetesen otthagytam. Pont ő mondja ezt aki egyfolytában azt hangoztatja hogy meg akar védeni mindentől és mindenkitől. Aha… De ez még hagyján. 1 perc múlva visszasomfordálok és mit látok? AZT. Az az idióta csak nem bírta megállni hogy ne bántsa magát.
“-Megígérted. Miért csináltad?”
“-Mert elmentél”
“-De. Miért. Csináltad?”
“-Hát mert elmentél”
*Fejcsóválás és tűntetőleg másfele nézelődés*
Nem mondom hogy nem hízelgő. Az. De megígérte nekem. Nem is egyszer. És legalább 5x megszegte. Mindig talált rá valami kifogást. “Múltkor még csak neked ígértem meg. Magamnak nem. De most tényleg” vagy ” Arról volt szó hogy csak borotvapengével nem…” Egyszer csináltam is neki emlékeztetőt. Nem nyerte el tetszését. És minden egyes alkalommal akartam egy újabbat de valahogy sosem került rá sor. Most is akartam. Meg is mondtam neki. Válasz:
“-Jó de gyorsan csináld úgy kevésbé fáj”
Mondanom sem kell hogy ismételten otthagytam “-Egy szar vagy” hozzáfűzésével. Mint kiderült szokásomhoz híven elhamarkodott voltam. Ezek után pedig felfedeztem hogy a 10. és az 1. emelet közötti szakaszon akár egy jó üzletet is lehet kötni. Márpedig én mindig elérem amit akarok. Természetesen most is. Szép pislogás pár jól célzott mozdulat és voilá! Kész is: No emlékeztető ha eljön velem kutyátsétáltatni. És én ezzel 2x-esen is jól jártam. Ő már kevésbé. Csúnyán le kellett koptatni a barátnőt akivel vásárolni akart menni. Hát ez van. De megérte. Szereztem magamnak 2 új információt is

A szöveg:

Örkény István - Szakmai önérzet

Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorglamas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán.
-Állatművész vagyok - mondtam
-Mit tud? - kérdezte az igazgató
-Madárhangokat utánzok.
-Sajnos - legyintett-, ez kiment a divatból.
-Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
- Passzé - mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
-A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon

Bizonyítás: Ember!

“Örkény István Szakmai önérzet című egypercesével rajtolunk, Sinkó László, az állatművész parádésan repül ki a nyitott ablakon” - Részlet egy műbírálatból

-A fenti idézet bizonyítja hogy a műben szereplő állatművész bizony ember. Nyilván nem adnak egy madárnak olyan nevet hogy Sinkó László. De ha esetleg valaki mégiscsak megpróbálná bemagyarázni hogy az tulajdonképpen madár csak valami hülye degenerált állat ilyen nevet adott neki itt a link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sink%C3%B3_L%C3%A1szl%C3%B3 
EMBER!
-Ha megnézzük Örkény többi művét észrevehetjük hogy mindegyik egy nagy állatság. Emlékezzünk csak a Rákóczi úton járkáló telefonfülkére. Márpedig egy repülő ember mégiscsak furcsább jelenség mint egy beszélő madár (ld Disney filmek stb…)
- “-Madárhangokat utánzok”. Ha valóban madár lenne nem mondhatná hogy madárhangokat utánoz mert abból egyet legalább ismernie kell mint “anyanyelv” ergo egyet nem utánoz.
-És ha ez még mindig nem elég akkor majd még.. gondolkozom XD

Igen. Gonosz vagyok. És hiába csak nem sikerül levetkőzni. Pedig Isten a tanúm rá én megpróbáltam. De különben is. Miért pont én változzak? Változzon ő! Nem tehetek róla hogy elcseszték/elcsesztek. Ez van. Nem minden az én hibám. Hiába is próbálják bemagyarázni. Innocent… Azt azért nem. És most jól rábasztam. Csak azért mert neki ez a mániája. Bezzeg másnak nem. De nem… Nem fogok panaszkodni. Csak a kedvenc blúzomat sajnálom. De azt nagyon. Azért ez is árulkodik nem? Igen. Az vagyok. Sosem állítottam hogy nem. Könnyű elhitetni velük hogy nem de az az igazság hogy már nem érdekel. Az egész. Mindenestül. Szabadság… Ilyenkor irigylem a madarakat (Nem nem madár. EMBER! Fujj Örkény…). Nem nem a repülést. Csak úgy.. Olyan rég volt már hogy csak úgy léteztem. Minden gondolat nélkül csak úgy lenni. Akarom. Most