And it's so easy when you're evil

Wíííííííííííííí. Most olvasgattam WS-en és rögtön a második írásban felfedeztem ani-t (Azt hiszem. Bár ezt a stílust elég nehéz összetéveszteni szal 99,999999 % hogy ő az). Nah mindegy és most sem csalódtam az írásában. Zseniális. De tényleg. És wííííííííííí. *Pattog mint állat*. Wíííí XD
Tudom ez az egész nem izgat senkit de muszáj voltam leírni. És még mindig wííííí (Nem nem malac..)

Nem igazán tudok miről beszámolni. Napjaim a megszokott tempóban zajlanak. Most Vörös és Feketét olvasok (Meg a Ws challenge-et próbálom olvasgatni és kritizálni. Csak nehogy kicsússzak a határidőből). És ettől a Julien fazontól néha a falramászom. Ez még nem is lenne baj csakhogy ami miatt falramászom tőle az kísértetiesen hasonlít arra amit én szoktam művelni. Tényleg ennyire idegesítő vagyok? És tényleg... Csak az a probléma hogy magam elől nem tudok a falramászni

Megfulladok. Ezt érzem. Nem te tehetsz róla. Köze nincs hozzád. Egyszerűen el lettem baszva. Hiába próbálkozom nekem nem megy. Túlfeszültem. Szorít a torkom, remegnek a kezeim és úgy ver a szívem mintha fel akarna robbanni. Zúzni akarok. Valakit vagy valamit. Rombolni. Mert ha nem tehetem egyszerűen saját magamat fogom. Fizikailag. És azt nem akarom. De muszáj valahogy mert kezdek begolyózni. Jobb híjján mászkálok mint egy mérgezett egér. És könnyezek. Pedig utálom de most nem tudom visszatartani. És nem értem miért most. Volt már rosszabb is. Vagy ugyanilyen rossz. Nem értem...

Annyi mindenről szeretnék írni de nem megy. Mert talán nem akarom. De igenis. Nem akarom már átgondolni. Minek? Annyival jobb lenne egyszerűnek lenni csak szeretni vagy gyűlölni de a kettő együtt nem menne. És a világ tele van ilyen emberekkel. Miért nem születtem oda. Persze hiányozna. Nem azt mondom. Csak néha jó lenne. Mondjuk most. Mondjuk veled kapcsolatban. De nekem sosem megy külön külön. Vágjanak ketté. Vagy százzá. Ezerré... De egyforma darabra ám. Egyik lenne fekete másik fehér és így tovább. Nem. Szürke soha többé. És akkor cserélgethetném. Mint a ruhákat. Ma sárgát akarok. Holnap zöldet... Csak a vöröset tudnám most hanyagolni. Pedig szerintem jól áll(t?). Másoknak nem tetszik. Igaz eléggé szűkös. Régen még szellős volt jó bő olyan kellemes. Túl sokat lett mosva és ment össze és össze és most fojtogat. Le akarom venni. De két kézzel nem megy. Vagy veszek egy újat. Talán ugyanilyet.

Anyámék elmentek. Gödöllőre. Megkérdezték akarok-e menni. És a legmegdöbbentőbb hogy elgondolkoztam rajta. Mindig is imádtam egyedül a lakásban lenni. Mostmár ezt se szeretem. Kurva jó... Ezek után gondoltam felteszem magamnak azt az egyszerű kérdést hogy mit szeretek csinálni? A Válasz: Aludni, enni, aludni, aludni, aludni... Izgalmas. Visszatértem egy csecsemő szintjére. Vagy megrekedtem. Tudomisén. De mindegy. Tojok rá. Aludni akkor is jó. És ki mondja meg hogy mi a gáz és mi nem? Szerintem igenis polyén Harry Potter I majd II majd III-al (A IV és az V sajna az én gépemen nem működik.) játszani vagy 1000X-re. És ponty. Addig se kell gondolkozni.
Jah meg bekaptam valami vírust is. De sztem pszichés. Amint hazajöttem jelentkezett. Hungaritiszem van. Tudom nem volt poénos. Mindegy. Megyek mosogatni. Jeeeee. Még blogolni sincs már kedvem. El vele

Hát elég sok minden történt velem mostanság. És nem is nagyon emlékszem rájuk szóval maradjunk annál ami most foglalkoztat engem. Kezdjük a Hétfővel. Látogatás Petráékhoz. Elég...furcsa volt. Jó és rossz. Olyan tipikus de mégse. Szokásomhoz híven csak úgy folytak belőlem a szavak ő meg a kérdésemre "Mi történt veled mostanság?" Egy semmi-vel reagált. Szóval tipikus. De akkor is volt benne valami furcsa. És közben azon töprengtem hogy mi a bibi. Mindig is utáltam hogy ő sosem keres. Ezért úgy döntöttem hogy én se fogom. És bizony nem is tettem. És lehet hogy a hülye makacsságom miatt van ez az egész. És most nem tudom. Adjam fel az elveimet vagy csináljak továbbra is úgy mint akit nem érdekel? Nem tudom... Nah a Kedd az meg a másik. Énekkari főpróba volt. Van egy csaj aki tök aranyos. Szerintem. És előadott egy zongoradarabot. És valami hihetetlen volt. Csak álltam és néztem meg hallgattam és olyan jó volt. Nem igazán tudom szavakkal leírni. Sokszor láttam már zongorázó embert de ez nagyon odabaszott. Nem tudom hogy a darab-e vagy a látvány vagy a kettő együtt. Gőzöm sincs. De kell az a zene (Apám pont azt az egyet nem vette fel!! Kicsit dührohamot kaptam...).
És most újabb hallgatás részemről. Lassan megyek matek oktv-re és úgy érzem hogy kicsit nagyon be fogok égni. Semmit nem néztem át ugyanis az Irodalom oktv + kisérettségire tanulok nagy serényen (Tudom tudom a matek meg az irodalom hogy fér össze együtt. Én se tudom). Meg egyébként is...

Újjáéledtem. ÉN vagyok az megint. :)